Egyéni sorsok és közösségi cselevések 1956-ban

Emlékpont

Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, Harangozó Imre néprajzkutató, Újkígyós város közalapítványának elnöke  és Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgármestere

Az ötvenhatos forradalom hőseiről és szemtanúiról, valamint az akkoriban megfigyelhető egyéni és közösségi cselekvésmódokról mutattak be könyveket a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. Miklós Péter történész A szabadság reményében. Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-ban című munkája megjelentetését, valamint a Harangozó Imre néprajzkutatóáltal összeállított Memoria iusti cum laudibus… 1956 emlékezetének könyve című kötet kiadását az 56-os Emlékbizottság támogatása tette lehetővé.

 

Köszöntőjében Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője elmondta: mindkét könyv kötődik Hódmezővásárhelyhez. Ugyanis az újkígyósi ötvenhatosoknak emléket állító kötet egyik szereplője, a Hódmezővásárhely környéki tanyavilágban egykoron működött kommunistaellenes Fehér Gárda Mozgalom mártírja, Blahó János özvegye, Németh Margit férje kivégzését követően Újkígyósra költözött, ahol új életet kezdett.

Az Újkígyósért Közalapítvány által megjelentett kötet előmunkálatai során Harangozó Imre néprajzkutató, a Békés megyei város közalapítványának elnöke a település 1956-os története kapcsán számos interjút készített az ott élő idős emberekkel. Ennek során feltárult előtte nemcsak Blahó János Vásárhelyről odaköltözött özvegyének sorsa, hanem a kommunizmus kori beszolgáltatások és az erőszakos téeszesítés története is. Az emlékezések mellett a kiadványban helyet kapott egy – korabeli sajtóanyagokon és levéltári forrásokon alapuló – Újkígyós ötvenhatos történetét bemutató tanulmány is.

– A magyar gondolkodásmód összecseng a biblikus szemléletmóddal – mondta el a könyvbemutatón Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgármestere, hangsúlyozva, hogy egy népcsoport összetartásának alapvető eszköze a hit, amelyet azok támadnak, akik a népcsoport egységét megbontani kívánják. A városvezető kifejtette: azért is fontos emlékezni a hatvan évvel ezelőtti történésekre, mert ezek az egykori momentumok meghatározzák mai életünket is.

Miklós Péter a szegedi Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány gondozásában kiadott könyvében olyan egyének és közösségek történetét helyezte egymás mellé, akik – bár az élet más-más területén működtek – a szabadság reményében 1956-ban kiálltak amellett, hogy szovjet típusú kommunista diktatúra világa helyett egy polgári és demokratikus Magyarországon élhessenek.

Miklós Péter kötete ennek jegyében tárgyalja a forradalom gyújtószikráját jelentő, Szegeden megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) történetét, s a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban – az országban elsőként megalakult – diákparlament működését is. A kötetben olvashatunk Putnik Tivadarról, aki egyik alapítója volt a MEFESZ-nek és egy szegedi egyetemi gyűlésen elsőként követelte a szovjet csapatok távozását már 1956. október 16-án, s aki emiatt 1957-ban emigrálni volt kénytelen, illetve Dávid Szaniszláról, aki 1956-ban mérnökként Mezőhegyesen munkástanácsi tag volt, amit miatt tizenhat hónapot töltött börtönben. Mindezek mellett Hamvas Endre csanádi püspök és Baróti Dezső szegedi egyetemi rektora, valamint Bibó István államminiszter szerepvállalását is értékeli a könyv.

A hódmezővásárhelyi bemutatón népzenével közreműködött Szűcs Miklós és fia, ifjabb Szűcs Miklós. A rendezvény résztvevői a kötetekből tiszteletpéldányt vehettek át, köszönhetően a könyvkiadást lehetővé tevő, a Magyarország kormánya által 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásának.

http://tiltottvoroscsillag.blogstar.hu/./pages/tiltottvoroscsillag/contents/blog/37615/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?