Családi naplók szerelemről, sorsokról, Gulágról

Emlékpont

A hódmezővásárhelyi Emlékpontban szerdán rendezett könyvbemutatón hirdette meg mozgalmát Hanczár János, a Szerelem a Gulág árnyékában című kötet szerzője, melynek célja, hogy mind a háromszázezer, Magyarországról a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt személy neve nyilvánosságra kerüljön, s azokat kőbe is véssék. Bár a kötet kiadója, Csúri Ákos internetes oldalt működtet Blogstar néven, a bemutató résztvevőit köszöntve mégis leszögezte: számára fontosak a nyomtatott kötetek. S hogy miért vállalkozott Hanczár János művének kiadására, kijelentette: közérthetően kell beszélni – mint ahogyan a szerző teszi a bemutatott művében – még a tragikus történelmi eseményekről is, hogy a fiatalok megértsék a történelem olyan folyamatait, mint amilyen a Gulág története volt, melynek célja a nemzetvesztés volt.

A hatvanas éveket Hanczár János Hódmezővásárhely Susán városrészében élte meg és állítja, hogy a világ ott színesebb, mint bárhol másutt. A korszak szellemének megidézéséhez a szerző az estre a vásárhelyi Cseresnyés Kollégiumból érkezett fiatalok segítségét kérte, akik az író Lenin-fejet formázó gyertyáját lobbantották lángra, majd fújták el: jelképezve, hogy a történelem szele is lefújja a diktatúrák korát.

 Hanczár János Nagy Gyöngyivel, az Emlékpont történészével beszélgetve  részleteket villantott fel regényének két főhőse: édesanyja és nagybátyja felesége élettörténetéből, akiknek naplói alapján született a könyv. Láttató képi beszéd – így fogalmazta meg az író a naplókban olvasott sorok stílusát. Ennek segítségével ábrázolta azt a letűnt világot, amelyben a Vásárhelyről a szegedi egyetemre édesanyja még kerékpárral járt, amelyben nagynénje négy év udvarlást követően ment férjhez nagybátyjához, akit mindössze kétheti házasság után málenkij robotra hurcoltak. Hidat építeni – szólt az indoklás, de a bevagonírozott csoport végül Szibériában kötött ki, ahol – mint Hanczár fogalmazott – a „teveháton szaladgáló népek katonaruhába bújtatott gyermekei” közölték velük: nem azért jöttetek ide, hogy dolgozzatok, hanem hogy megdögöljetek. A nagybácsi, Miklós, nem is kerülhetett élve haza.

 De ír a szerző Vásárhely szovjet megszállásáról is, valamint nagyapjáról, aki az első világháborúban hadifogolyként Vlagyivosztokig jutott, s így értette a megszállók nyelvét, és aki vizespohárból itatta pálinkával a szovjet katonákat, hogy azok ne legyenek képesek megbecsteleníteni az asszonyokat.

– Ezeket a történeteket kell összegyűjteni, még most, amíg nem késő – jelentette ki Hanczár János, bíztatva a jelen lévő fiatalokat, hogy beszélgessenek ezekről nagyszüleikkel, hogy történetüket megismerve méltó módon emlékezhessünk elődeinkre.

 

http://tiltottvoroscsillag.blogstar.hu/./pages/tiltottvoroscsillag/contents/blog/38881/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?